(...megint rámjött, hogy napi 5 posztom legyen... De valószínűleg ez az utolsó, mert megyek Provence-i fűszerest nézni...)

... szeretnék a Vanity Fair fotósa lenni és ilyen képeket csinálni:

Foly. köv. a tovább után:

Mert megint rámjött a youtube.

Oké, semmi köze nincs hozzá kvázi, de szabad asszociációval ez jutott eszembe...

A második nekem jobban tetszik.

A húgom ma előkapta a régi zenéinket a gépről, és megtaláltuk Darren Hayes-t. Rákerestem a neten, hogy ő mikor is adta ki az akkori albumát (2002-ben), és ekkor találtam meg, hogy ő a Savage Gardenben zenélt előtte.

Az eredeti klippet (le van tiltva a beillesztés, de itt megtalálhatjátok) Párizsban forgatták, a Montmartre-on. Én most egy Final Fantasy-s változatot tudok csak beszúrni.

Truly, Madly, Deeply:

A szólókarrierje kezdetén az alábbi számmal robbant be a köztudatba (pontosítva talán ez a második ismertebb szám volt akkor) Darren:

Nagyon tetszik a francia kisvárosi báj, amit volt alkalmam megismerni 1 éve. Ez az egyik oka, amiatt ezt a filmet szeretném holnap megnézni a kecskeméti Otthon Moziban. A másik persze a francia nyelv, amit ad1, nem szeretnék elfelejteni; ad2, nagyon tetszik, zenei, könnyed és tökéletesen illik a nyárhoz.

Emellé társulhatna egy Lordok Café-beli kávézás, a film előtt és szép este lenne.

"A svéd Engedj be! a legjobb vámpírfilm, amit valaha láttam, de megkockáztatom, hogy benne van a filmtörténet tíz legszebb szerelmes filmjében is.

A Hétköznapi mennyország [1], az Együtt [2] és a legismertebb Lilja 4-ever [3] bebizonyította, hogy a dánok mellett a (Bergman utáni) svéd mozira is nagyon érdemes odafigyelni. A hétköznapian egyszerű történetmesélés, már-már steril technikai megvalósítás, a tökéletes színészválasztások együttese olyan filmeket eredményez, mintha egy felsőbbrendű intelligenciával találkozott volna az ember.

Így van ez az Engedj be! [4] című filmmel is, mivel a bulvárosan tini vámpír-horrornak nevezett Tomas Alfredson [5]-mozi mentes minden unalomig ismert Drakula-sallangtól. Nincsenek benne perverz grófok, félelmetes kastélyok, mímelt ájulással kísért vérszívások, de mégcsak éjfélkor átváltozó tisztes polgárok sem.

Let the Right One In

A film főszereplője, Oskar (Kare Hedebrant) egy tizenkét éves, szőke fiúcska, akinek nyílt és okos szemei irritálják ostoba és erőszakos iskolatársait, ezért folyamatos rettegésben tölti az életét. A válogatott kínzásokról azonban nem számol be senkinek, mert tulajdonképpen nincs is kinek. A szülei elváltak, anyu folyton dolgozik, apu az alkoholizmussal küzd, és egyikük sem igazán foglalkozik a gyerekkel. Oskar szomszédjába egy nap viszont egy fura lány, Eli (Lina Leandersson) költözik egy idős férfival.

A magyar nézőknek jóleső módon egy Rubik-kocka hozza közel egymáshoz Oskart és Elit, akik kizárólag esténként találkoznak a lakótelepi házak között lévő sivár játszótéren. Eli úgy néz ki, mint egy hajléktalan, koszosak a körmei, szakadt ruhákban járt, haja csimbókokban lóg és furcsa szaga is van, ám Oskart ez egyáltalán nem zavarja.

Mert Eli az, aki végre meghallgatja, aki a jézusi magatartás helyett az ököllel való visszaütést javasolja, és aki titkon éjszaka besurran a szobájába és melléfekszik az ágyba. A két kiszolgáltatott gyerek félénk barátsága szinte észrevehetetlenül válik az első nagy szerelemmé, miközben kapcsolatukra éppenséggel nem jellemző az ártatlanság tisztasága.

Eliről ugyanis szépen lassan kiderül, hogy vámpír, a vele élő idős ember, Hakan (Per Ragnar) szerzi be neki a vért: kézitáskába pakolja a kést, a kábító gázt, a marmonkannát és megy ki az erdőbe mit sem sejtő sétálókat felhúzni a fára fejjel lefelé, hogy aztán elvágja a nyakukat. Aki eddig azt gondolta, hogy az Engedj be! amolyan szépelgő művészfilm, nagyon téved.

Let the Right One In

A mozi meglehetős naturalitással ábrázolja a gyilkosságokat, a nyaki vénából spriccelő vért, Eli átváltozásait. De egy valamiben eltér a megszokott horrorhagyományoktól: a vámpír itt nem bűnös, hanem áldozat, nem kedvtelésből él véren, vagy azért, mert így szeretné megőrizni a fiatalságát, hanem, mert másképp nem maradhatna életben.

Oskar azonban olyan természetességgel fogadja el ezt a tényt, mintha a lány mondjuk csak balkezes lenne. A feltétel nélküli szeretet, a kötődés utáni vágy ábrázolása miatt csak kicsit borzongunk meg azon az egyébként meglehetősen perverz jeleneten, ahogy a két fiatal éppen egy halálos vacsora után váltja az első csókot, vértől csöpögő szájjal.

Alfredson filmje éppen emiatt olyan különös, megkapó és felejthetetlen élmény. Olyan tisztán és világosan ábrázolja a szereplőket, olyan egyszerűen meséli el a történetet, hogy nem marad kérdésünk. A tökéletes műnek egyetlen aprócska hibája van csak, hogy az eredeti John Ajvide Lindqvist-regényből nem sikerült teljes mértékben átvennie az Eli nemiségére utaló részeket, pedig az a csavar különösen érdekessé teszi a szerelmi szálat. Ettől függetlenül az Engedj be! egyértelműen 10/10-et érdemel, és már a gondolat is szentségtörő, hogy hollywoodi remake-t [6] csinálnak belőle"

 forrás: Index - Cinematrix

RIP Jacko!

Tetszik a szövege, na :) És most Dreher reklám zenéje is :)

Eredeti klipp alant:

Öcsipókkal sétálgatunk, könyvtárba járunk, főtérre, könyvesboltba, művelődünk, olvasunk, olvasunk, blogozom és regényt írok. Szerdától Pest, újra. Szombaton meg Múzeumok éjszakája ;)

A post címét Chris utolsó naplóbejegyzése ihlette (Into the wild főszereplője).

A történet nagyon megfogott, a cseppet hosszú feldolgozása ellenére (2,5 óra) mindvégig magával ragadó volt. Én nem lennék elég bátor, hogy mindezt utána csináljam, de elvei megfontolandóak. Sok ember szívesen tartana vele vagy menne a rengetegbe, egyedül, elgondolkozva az élet dolgain. Én mindezt a nagyvárosi dzsungelben igyekszem, inkább kevesebb, mind több sikerrel. Bár ilyenkor szokta mondani az egyik (budapesti) barátom, hogy de fene sok időm van, ha ilyenekre ráérek... :) Igaza lehet... Bár azért mégis fontosnak tartom, hogy néha megállj egy pillanatra és csodáld azt, ami körülötted van. A kéklően fagyos levegőt, magadba szívd az eső illatát, engedd, hogy a hajadat borzolaja a hűs szél, lásd, hogy ragyog át a színtiszta kék égen a májusi napfény, hogy viszi télen a jégtömböket a morajló, fenséges Duna, hogyan bukkan elő a napfény a hegy mögül, hogyan csillog, bizsereg a város esténként, mikor a Citadella tetejéről figyeled... Fontosak az ilyen pillanatok...

What can i feel? Anger. Anger?

Anger, anger, anger...

 I just wanna go away. Far, far away. Another city, another country, i don't wanna see u anymore...

Nagyon régen írtam utoljára. Most kicsit újraolvasgattam a régi bejegyzéseimet és egyiket sem változtatnám meg, nem írnám újra, nem törölném. Ez azért valahol jó.

Vizsgaidőszak kellős közepe van. Nem érdekel. Megkaptam Walesbe az ösztöndíjat, azt kellene intézni. Újra elkezdtem tanítani. Azt élvezem, nagyon. A tanulás nem megy. Már úgysem érdekes. Annyira. Mesterre - ha megyek is - nem ide szeretnék járni. Megint teli vagyok tervekkel. Ennek szintén örülök, mert nagyon céltalannak éreztem magam nemrég. Igaz max. 26-27 éves koromig bezárólag vannak terveim, de azért ez nem rossz, örülök neki. Az életemet a céljaim viszik előre, és bár tudom, hogy sodródni fogok az eseményekkel, de legalább nem gy végnélküli útként fogom fel az egészet.

Nyelveket akarok tanulni, újra. Sokat. Majd meg kell kérdezni az egyetemen, hogy lehet-e egy szemeszterben egyszerre két nyelvet tanulni térítés nélkül. Az egyik tuti a spanyol lesz. A másikon még filózom. Ha nem a portugál vagy az olasz, akkor lehet, hogy megcsinálom a sima francia felsőt vagy az angol szakmai felsőt.

Nemsokára piacszabályozás vizsga és francia szakmai közép nyelvvizsga, de én az Út a vadonba c. filmet nézem (Into the wild), na persze, hogy angolul... :) Nem lesz ez így jó. De nem baj, rövid az élet. Élvezni kell. Nem bírnám ki, ha egy irodába bezsúfolva tengetném az időmet. Remélem jó munkám lesz. Lesz családom. Boldog leszek. Remélem.

Nem örülök neki, hogy jövő héten hazamennek a kanadaiak. Hiányozni fognak. Nagyon. You know... "See u somewhere in the world" I hope so... I wanna go to Canada someday. It should be amazing.

Most már ezer százalékosan biztos vagyok benne, hogy valaki engem nagyon szeret odafönt. Iszonyatosan jó koliban lakom, nemsokára indulok Walesbe, az utóbbi 3 hetem maga volt a mennyország Szardíniával, a számvitellel, életem legjobb koncertjével (Nightwish, mi más :)) és befejezésképp egy YVote-tal... Nem tudok elég hálás lenni mindezekért...

Annyi fantasztikus embert ismertem meg megint az utóbbi hetek alatt és annyi élményben volt részem, hogy az elképzelhetetlen. Nem is találok lassan szavakat...

Annyira nyüzsgésben voltam 3 hétig, hogy csak most esnek le dolgok... Felfoghatatlan ez az egész... Köszönöm még egyszer! *meghatódott*

Jó lenne már tudni, hogy mit is kezdjek az életemmel... Teljesen céltalan vagyok most, semmi sem motivál... (Főképp nem a holnapi számvitel vizsga... o.O)

Oh, do you care,

I still feel for you

Oh, so aware

What should be lost is there

I can't wait, I can't waaaaiiit :D

Ambivalencia. Minden tekintetben.

To go or not to go.

To love or not to love.

To be or not to be.

{and i've become so much stronger than you...}

Újra megbizonyosodhattam arról, hogy mennyire borzalmasak a szinkronos filmek (oké, egyetlen kivétel a Múmia, de ez van... :)).

Most megy az HBO-n a Paris, je t'aime, és annyira rossz, hogy még véletlenül sem érzékeltetik, hogy mikor beszélnek franciául és mikor angolul, így egy csomó poén veszik el és egy csomó rövidfilmnek értelme sincs így... Áh... :/

Ha van időtök/kedvetek vagy csak finnül beszélő embereket akartok hallgatni, itt van két videó (part 1 and 2) a "The Islander" készítéséről.

Alig várom, hogy meglegyen a francia szakmaim, mert utána elkezdhetek finnül tanulni... ^^

Sziasztok!

Kreáltam egy új blogot, amibe majd valószínűleg az utazásos és Erasmusos élményeim kerülnek. :) Az lesz a publikus, ezt pedig megtartom a közeli barátoknak és a kicsit "titkosabb" postoknak.

A blog címe: http://globetrotter88.blog.com/

Remélem tetszik. :)

Puszi: Raven

Utálok a koliban lenni, mert idióta a szobatársam, folyamatosan beszólogat és lelki terrort folytat.

Utálok itthon lenni, mert folyamatosan ordibálnak velem és lelki terrort folytatnak.

Elég sanszos, hogy már könyörögni fogok, hogy elmehessek innen egy fél évre, lehetőleg a La Manche másik oldalára... :(

... you will hate yourself in the end. Like me.

Hiányzik a régi önmagam. Akkor nem voltam akaratgyenge, mint most...

Tegnap este nagyon sokat beszélgettünk Vikivel (ő is AEGEEs, együtt voltunk Rigában és ő élt kint egy trimeszter erejéig Warwickban) arról, hogy ha megkapom az Erasmusos ösztöndíjat, akkor mi legyen... Ő természetesen azon az oldalon áll, hogy menjek, de bennem elég sok a kérdőjel, bizonytalan vagyok...

A másik lehetőségem a kijutásra az egyéves Hull-i Egyetem, de az a baj, azt ebben az évben meg sem hirdették, nem tudom, a következőben megteszik-e ezt egyáltalán. A másik probléma ezzel az ára. Kifizethetetlen körülbelül. De egy éves. És diplomát is ad. (Bár a képzés minősége hagy némi kívánnivalót maga után, míg ezzel szemben Warwick a legjobb angol egyetemek között van: "Warwick is consistently placed among the elite in UK University rankings; it is one of only four universities to have never been outside the top ten in any national university ranking, the others being Oxford, Cambridge, and Imperial College.")

Szóval több dolog is visszatart (amiket múlt héten egy pro/kontra táblázatban mutattam piacszabályozás órán a többieknek - és szavaztattam meg velük, hogy merre tovább ;) {náluk Ww nyert})... Az egyik az, hogy ez a dolog annyira közel van, hogy már attól megijedek, hogy mennyire boldog lehetnék ott... A másik, ami talán kicsit valósabb félelem, hogy csak 10 hét az egész... 10 röpke hét... Az semmi... :( És már amiatt sem mennék ki, mert megszakadna a szívem az itthon hagyott barátok miatt az elején, és megszakadna az otthagyott barátok miatt a végén... Vicious circle... :/

Bár a sok kétség és az iszonyatos félelem ellenére várom a külföld helyek kiosztását... Jó lenne tudni, hogy érdemesnek tartottak-e, hogy a rengeteg jelentkező közül én legyek az az egy, aki kijuthat oda...

Addig is... Még a múlthét keddi és csütörtöki történésehez egy kis videó:

A múlt heti súlyos kínszenvedés után egy egészen fantasztikus hetem volt, sőt :)

"Új" ember(ekk)el ismerkedtem meg - olyannal, aki igazából a csoporttársam, de ennyit másfél év alatt nem beszélgettem vele, mint most, egy este alatt. :) Egy régi baráttal is rendeződött a kapcsolatom, aminek nagyon örülök, mert féltem, hogy nem lesz már olyan a barátságunk, mint tavaly tavasszal (de nagyon szeretem őt is, úgyhogy most ennek örülök :)). Sőőőt, egy harmadik baráttal is (talán) rendeződni látszik a viszonyunk (legalábbis MSNen egymáshoz szólunk, bár már annyit nem dumálunk, mint mondjuk 2 hete). Na, szóval tényleg jó hét volt. :) (a fellelhető szóismétlések ellenére - bocsííí :D)

Optimistább és mosolygósabb lettem. Igazából a múlt hét nem viselt meg annyira lelkileg, mert annyira abszurdnak tűnt az egész, hogy el sem hittem, hogy mindez megtörténik velem. :)

Tristannal is találkoztam ma, az is fantasztikus volt :D Meg kedden, francia órán is egy csomót beszélgettem a tanárral az emigrációról és Európa elöregedéséről, tök büszke voltam magamra.

Tegnap voltam YVote gyűlésen, egy csomó mindent bevállaltam a szervezésben - pl az idegenvezetést is a budai City Rallyn. ;)

Fú, meg ma beszéltem Tibivel, és csak júni 2-án jön haza Norvégiából, tehát megyek ki hozzá május végén, aztán megyünk együtt Osloba és onnan haza. Annyira-de-annyira fantasztikus lesz :)

Meeeeeg... jövő héten kiderül, hogy mehetek-e szeptembertől Warwick-ba, ami Anglia legjobb 5-6 egyeteme között van, nagyon izgulok :) Bár sajnos csak 3 hónapot tölthetek ott (sztem kitolom egy pár héttel, mert ha marad pénzem, kiutazom Írhonba pár napra), de majd max visszamegyek még diploma után. Vagy ott csinálom a szakmai gyakszit. Vagy nem tudom. :D De nekem mindenképp huzamosabb időt kell kint töltenem, mert nagy szerelmem az az ország :D

Fú, ma ez egy nagyon stream of conciousness volt, de nagyon pörgök :D

Puszi mindenkinek: Raven :)

Nézzétek, hova megyek ki valszeg áprilisban:

 Hát nem meseszép? ^^ Ez a kép Aalesund-ban, Norvégiában készült és egy barátom van kint Erasmus-szal. :) Lassan az összes Erasmusos barátomat meglátogatom kint, úgy látszik :D

Ja, és érik a norvég Harry Potter is :D Ez már kb a 13-14. nyelv lesz, már én sem tudom követni :D