Nagyon régen írtam utoljára. Most kicsit újraolvasgattam a régi bejegyzéseimet és egyiket sem változtatnám meg, nem írnám újra, nem törölném. Ez azért valahol jó.

Vizsgaidőszak kellős közepe van. Nem érdekel. Megkaptam Walesbe az ösztöndíjat, azt kellene intézni. Újra elkezdtem tanítani. Azt élvezem, nagyon. A tanulás nem megy. Már úgysem érdekes. Annyira. Mesterre - ha megyek is - nem ide szeretnék járni. Megint teli vagyok tervekkel. Ennek szintén örülök, mert nagyon céltalannak éreztem magam nemrég. Igaz max. 26-27 éves koromig bezárólag vannak terveim, de azért ez nem rossz, örülök neki. Az életemet a céljaim viszik előre, és bár tudom, hogy sodródni fogok az eseményekkel, de legalább nem gy végnélküli útként fogom fel az egészet.

Nyelveket akarok tanulni, újra. Sokat. Majd meg kell kérdezni az egyetemen, hogy lehet-e egy szemeszterben egyszerre két nyelvet tanulni térítés nélkül. Az egyik tuti a spanyol lesz. A másikon még filózom. Ha nem a portugál vagy az olasz, akkor lehet, hogy megcsinálom a sima francia felsőt vagy az angol szakmai felsőt.

Nemsokára piacszabályozás vizsga és francia szakmai közép nyelvvizsga, de én az Út a vadonba c. filmet nézem (Into the wild), na persze, hogy angolul... :) Nem lesz ez így jó. De nem baj, rövid az élet. Élvezni kell. Nem bírnám ki, ha egy irodába bezsúfolva tengetném az időmet. Remélem jó munkám lesz. Lesz családom. Boldog leszek. Remélem.

Nem örülök neki, hogy jövő héten hazamennek a kanadaiak. Hiányozni fognak. Nagyon. You know... "See u somewhere in the world" I hope so... I wanna go to Canada someday. It should be amazing.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.