Az utóbbi két napban két filmet néztem meg, olyan szándékkal, hogy először és utoljára (tudod, "megkésett tavaszi rendrakás"). Nos, az biztos, hogy először, de hogy utoljára? Nos, semmiképp. 

Egészen különböző témájú filmek (mi az, hogy...), de úgy vélem, mindkettőt ajánlhatom, teljesen hangulatfüggő, hogy épp melyiket mikor nézed meg.

Az első A Skócia utolsó királya, amely, tekintve, hogy töriből emeltszintűztem, plusz ez a szívem kuglófjának egyik mazsolája, olyan szinten lebilincselt, hogy kb 15 centi távolságról tapadtam a képernyőre. Egyéni problémám, hogy a 20. századért oda és vissza vagyok, és (kövezzetek meg, de) iszonyatosan érdekesnek tartom a diktatúrákat és a diktátorokat. Félreértés ne essék, nem hatalommániás idióta vagyok, tisztán pszichológia szempontból vagyok kíváncsi arra, hogy mi mehetett végbe ezen őrültek fejében, hogy viselkedtek pontosan, miért tették mindazt, amit tettek, a birka nép pedig miért is engedelmeskedett (bevallom, személy szerint féltem volna fellázadni, szóval én a csendben tűrő fajta lettem volna, minden hősiesség nélkül). Amúgy a pszichológia volt az egyik szak, amit bár nem jelöltem be, mégis iszonyatosan érdekel. Amúgy Milánóban meg láttam azt az erkélyt, ahonnan Mussolini beszédet mondott. De Milánó nem szép. (Bocs.) Na jó, nagy szerelmem a Duomo, de a kapcsolatunk más tészta (ld Facebook/iwiw -> 'Coz this is pure love')

Ez a film must see. Komolyan.

Forest Whitakernek meg plusz pont a fantasztikus színészi játékáért - az őrült diktátor szerepében valóban hatalmasat alakított. Olyan Bruno Ganz-os. Csak az a film nagyobb port kavart, mert Uganda sorsa szerintem nem sok európait érintett akkortájt. 

A másik (innentől az vesse az első követ, aki még életében nem látott ilyen filmet) az Amíg a Jackpot el nem választ. Teljesen más kategória, tessék élesen elválasztani az előzőtől! Először is, be kell, hogy valljam, Cameron Diaz-t én sosem láttam szépnek. Csak most először. Szerintem jó volt ez a film, jól játszottak a színészek is (nem ugyanaz a kategória, ezt ne felejtsük el!), egészen könnyed volt, tökéletes volt esti kikapcsolódásnak. A vége... Nos, nem árulom el. De tipikus hálivúdi, nem csalódunk.

Nos, jó filmnézést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.