Azt mondtad, "bocs, ha zavartalak". Azt feleltem, nem, nem zavartál. Annyira. De igen, nem örültem, hogy rámírtál. Mintha mi sem történt volna. Tu m'as écrite comme rien ne s'est passé...

Nem tudom, lehet, hogy a mondataid, tetteid súlyát nem fogod fel, azt, hogy ezzel megbánthatsz valakit.... Az élet nem megy tovább egyszerűen. Kell egy kis idő. Felejteni. Megváltozni. Gondolkodni.

Hogy miért is írom ezt ide? Mert egyszerűen nem tudom a szemedbe mondani. Egyszerűen nem lehet a szemedbe mondani. Mert úgy teszel, mintha mi sem történt volna... Comme rien ne s'est passé...

Örülnék, ha erre reagálnál valamikor, valahol. Valamit...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.