A tegnapi postot kb délután 3kor írtam. Utána elmentem a "titokra" (majd egy hónap múlva leírom, hova is (talán :)), de közben felhívtam Petit, aki visszahozta az életkedvem és úgy megnevettetett, hogy majdnem leestem a bicikliről és majdnem elüttettem magam egy kisteherautóval. :) Na az lett volna szép vég :) A nevetés öl, pusztít és nyomorba dönt, mi? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.