Minekután jól felbuzdítottam barátnőmet, Zselát, írt egy Ron-centrikus kritikát az új Harry Potter filmhez. Mindenkinek sok szeretettel ajánlom, nekem nagyon tetszett! ;)

Harry Potter és a Félvér Herceg (no, meg Ron... :P)

Egy újabb furfangosan (vagy furmászosan) varázslatos év a Roxfortban. Varázslatos... Meg persze bűbáj(ital)os... És minden hozzávaló (na, meg Félvér Hercegünk tuti receptje) kéznél van egy bájital (bocsánat, mozifilm) fortyogó, gőzölgő, bódító, falakat építő, majd azokat romboló keverékéhez: sok-sok izgalom, szerelem- és a gaz csábítók, humor, gyönyörű, valóban mesebeli tájak, csodálatos képek, a dallamok, díszletek, szerethető szereplők (Ruppert Grint :P) és valljuk be: a néző(k) - jelen esetben személyem- elfogultsága. Most őszintén, kell ennél több egy (el)varázsoló mozihoz? 


Végre péntek! Végre megyünk a moziba be! Végre HP 6! Izgatottság, kíváncsiság, őrület? Neeem... A kisgyerek öröme, mikor megkapja új, rég áhított ajándékát a Mikulástól. Valahogy ezt éreztem... De mondom... elfogult vagyok... nagyon... Főleg a Ront játszó Rupert Grint iránt. :) (na, azért nem ájulok el sikítások közepette mint a Beatles-rajongó lányok egy liverpooli koncerten, mikor először feltűnik a vásznon, de azért ő a favorit...) Persze itt a hangsúly Ronon van, az ő könyvbéli karakterén. Mielőtt még tudtam volna, mi fán terem ez a Rupert Grint, már akkor is Ron volt személyes kedvencem. Ez a szerethető, jólelkű, humoros, ámbár néha hebehurgya, esztelen (sőt, őrült... :P), ugyanakkor a barátaiért mindenre képes, nemes figura. Szeretjük, hisz hozzánk hasonló, hibáival és ballépéseivel. Nem megközelíthetetlen, nem elérhetetlen, ő nem egy szoborszerű szereplő, teli élettel és érzelemmel, ettől válik sokak kedvencévé, nagymamák mesebeli kisunokájává, tinilányok titkos gondolataivá, Hermoine szíve választottjává. De ne felejtsük el: Ron és Rupert Grint találkozása igazán szerencsés. Valószínűleg azért, mert Rupert Grint is hasonló tulajdonságokkal bír a való életben is. Vegyük először is a vörös hajat... Stimmel? Bingó! A világos szemek... Stimmel? Bingó! (Hogy így választották ki a szereplőket? Mellékes... :P) És persze ezek csak külsőségek, az ember mégis szeretné meggyőzni magát arról, ő is ugyanolyan szerethető (mondjuk ki: varázsló) az életben (is) mint Ron. És bizony nem panaszkodhat az íróra sem...Rowlingnak köszönhetően igazán jó jeleneteket kap, melyek élét, mondandóját, esetleg éppen a vidámságát ügyesen meg is fogja. Ugye emlékszünk arra a részre, mikor a Harrynek szánt, bájitallal megtöltött csokik Ronhoz (illetve Ronba :P) jutnak... Még most is mosolyognom kell, ha a jelenetre gondolok. "Szia, Cica!" - jut mindenkinek szinte egyszerre eszébe a már szállóigévé váló mondat. És a kviddicsválogatás? Majd az első kviddicsmérkőzés? Feledhetetlen... :) Az elsőben az izgalom, a félelem, a bizonyítani akarás megtestesítője - mindannyian ismerjük ezeket az érzéseket, gyakrabban is találkozunk vele, mint szeretnénk... Ki ne tudna azonosulni vele? És az első meccs? Jó példa arra, hogyha hiszünk valamiben, Valakiben és magunkban, ha elhisszük, hogy Valaki, valami által védve vagyunk, ha eldöntjük itt benn, hogy bizony meg tudom csinálni, nem létezik lehetetlen... Még egy seprűn ülve sem...És a szerelem? Ugye, ugye... A saját érzéseivel legbelül tökéletesen tisztában lévő, ugyanakkor e titkokat a külvilágnak (vagy inkább magunknak és a másik félnek - hiszen a külvilág talán azt már előbb látja/tudja, mint mi magunk...) elmondani, bevallani, beismerni, feltárni félő fiatal. Mindannyian átéltük, átéljük vagy át fogjuk élni. Félelmetes, ijesztő, ugyanakkor vágyott és várt, de egy biztos: egyikünk sem mentesül, egyikünk sincs védve ezalól. De ezek a fiatal varázslók is megmutatják, nem is kell, hogy védve legyünk tőle, hiszen ezektől a pillanatoktól, óráktól, napoktól, majd hónapoktól fejlődünk, érünk, változunk, és leszünk bátrabbakká az ÉLETRE. És ebben segítenek bennünket az igaz barátok (helyesebben segítjük egymást), életünk meghatározó szereplői, szülők, tanárok. És ebben segít egy iskola is, a szellemével, céljaival, múltja és jelene által támasztott mankóival és a benne élő közösségével. És persze nem árt, ha közben varázslókká leszünk, az Élet Varázslóivá. :)

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.