Szűnni nem akaró zakatolás. Elsuhanó árnyképek. A szocialista metrókocsi kórházi zöld színe megnyugtatni kíván. Nem tud. Idegen. Távoli. Hajnali 6. Munkások utaznak. Feslett, koszos ruhákban. Ő sem jobb. Elmosódott smink, mint valami elrontott bohócfesték a szeme alatt. Fülében fülhallgatóval. Mobilhoz csatlakoztatva. Zenét akart hallgatni. Semmi alkalomhoz illő nincs. Így csak a barátnőjével beszél telefonon. Felébreszti őt. Nem akarta. Korán van. De fájóak a sebek. Nagyon. Nem kellene, nincs miért. De égetnek, sajogatóak. Azt hitte nincs több könnye a fürdőszobai beszélgetés után. De tévedett. A munkások furcsán tekingetnek rá. Headsettel beszél, mintha égbekiáltaná fájdalmát. És a részvéttelen metrókocsi zakatol tovább.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.