Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél
Lehet, létezik Ő is, aki többre képes az embernél
Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
Máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang, hogy a csend,
Hogy a fény, hogy a tűz
Már nem vigyáz e cseppnyi Földre,
S el kell mennünk mindörökre

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem
Hallom hangjait, de el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni
Tiszta fénybe merülni!

De a jel, ami szól,
De a hang, ami hív
Még nem mond semmit, meddig érek,
S lesz-e út, hogy visszatérjek?

Fényév távolság---

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.