(Csak egy megjegyzés, mielőtt elkezdenéd: indítsd el a videót, és hallgasd a zenét, miközben ezt olvasod. Nálam is ez szólt, mikor írtam.)

Mindig azt mondtam, hogy a Közgázra soha... Bölcsész szerettem volna lenni. Szabadon álmodozó. Nem vagyok biztos benne, hogy hasznos tagja leszek a társadalomnak. Nincsenek konkrét, nem önző céljaim. Hiszen csak utazni akarok, világot látni, elmélkedni, embereket megismerni - és nem a világot megváltani. Repülni, szárnyalni... Verseket és novellákat írni. De kiveszett már belőlem minden ihlet. Realizálódtam. Ide kerültem. Elvesztettem önmagam. Vagy még meg sem találtam. Nem tudom, hogy még fiatal, vagy már elég idős vagyok a célokhoz... Van még időm gondolkozni az életemen? Vagy már mindennel elkéstem?

Talán ezért kezdtem blogot írni. Hogy kiírjam magamból mindazt, ami a művész énemből megmaradt. Az utolsó szikrákat... Olvasva a legjobb barátom írásait, hiányzik a régi önmagam. Amikor füzeteket tudtam teleírni a gondolataimmal. Más műveit olvasgatni, elgondolkozni rajtuk és elemezgetni. Megérteni a világot. Formálni önmagam. Most céltalanul bolyongok.

Most, hogy képtelen vagyok kifejezni magam szóban, idézek. A kedvenceimtől. Például Coelhotól. Imádom az írásait. Eddig legtöbbször az Ő mondataival tudtam azonosulni. És talán más is tud Tőle tanulni.

Ez a Zahirból van. Remekmű. Nyáron újraolvasom az összes könyvét. Kiülök a fák közé, és újra elkezdek a természettel együtt létezni és elmélkedni. Kiszakadni a valóságból...

"Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat. "

Remélem, akinek ajánlom ezt, megérti, hogy miért kell most szenvednie, ha szeretetre vágyik. Úgy látszik, a kettő nem jár egymás nélkül, és ezt el kell fogadni. Remélem, legalább ennyivel tudtam segíteni. Ha nem, szólj és leveszem a post végét.

U.I.: Önellentmondásokkal és szóismétlesekkel lett ez csak teljes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.