Módfelett érdekesnek tartom, hogy a keresztények nagy ünnepei alapvetően mind pogány ünnepekből gyökereznek, amelyeket ők tűzzel-vassal irtottak. :) Szerintem az emberek nagyobb része már csak azért érzi mindenképp keresztényinek ezeket, mert a televízóban magukra nézve kötelezőnek érzik, hogy naponta minimum 8 filmet leadjanak ilyenkor Krisztus életéről illetve keresztre feszítéséről.
Mivel nem igazán szeretem, ha egy vallást bárki rám próbál kényszeríteni - és erre volt már példa, és nem idegenek csinálták ezt - ezért tölt el örömmel az ünnepeink valódi gyökereinek ismerete.


Kis infók a Húsvétról, amit egy másik blogban olvastam:

"A történetbe bele került minden, ahogyan ez előfordult a karácsonnyal kapcsolatban is. Az egyház eleve nem szerette volna, ha az ünnep egybeesik a zsidók ünnepével, ezért az eredeti dátumot kiigazították azzal, hogy a keresztény világ naptárához lett alakítva a húsvét dátuma. Ebben az évben elég közel esik egymáshoz a tényleges és az átírt időpont, mert niszán 14.-e szombat este kezdődik, de máskor nagyobbak az eltérések. A legnagyobb kérdés azonban, hogy miként kerül a tojás és a nyúl a történetbe, mert azokról nem igazán nyilatkozik a Biblia, és Jézus sem használta fel őket az ünnephez. Ez hasonlóan került be az ünnepkörbe, mint azok a legendák, amik Benedek Elek Jézusról szóló mesegyűjteményében vannak, amelyek messze nem a megfelelő módon tüntetik fel a személyét. A történet itt viszont régebbre nyúlik vissza, mint Benedek Elek munkássága.

A húsvétot, amit angolul easternek neveznek- amely név feltűnő hasonlóságot mutat a későbbiekben említésre kerülő Istár névvel -, az egész keresztény világban hasonló módon ünneplik. Mindenki szépen felöltözik, előkerülnek a szokásos szimbólumok, a nyulak és a díszesen tarkán kifestett tojások. Ez utóbbiból akár egy kosárra való is, ami aztán a nap folyamán különböző rituálék során gazdát cserél. Ezeknek a használata azonban egyáltalán nem alapul a Biblián, hanem azzal ellentétes pogány hagyományokban gyökeredzik. Régen a tavasz az emberek egyik legfontosabb eseménye volt, főleg azokon a területeken, ahol a napimádat volt jellemző. Ehhez kapcsolódott Istárnak az imádata, akinek saját szimbóluma volt a tojás és a vadnyúl, mint a termékenység jele. A nyúl, azért sem illik az eredeti zsidó szokásokhoz, mert az a Mózesi-törvény tisztátalannak határozza meg. Istár imádata persze nem állt másból, mint bármely más akkori istené. Az ismertebb Baál mellet őt is alapvetően vérrel és a szexuális áldozatbemutatással lehetett kielégíteni. A neki szentelt templomokban szexuális szokásokkal mutattak be imádatot, ami leginkább egy féktelen orgiához hasonlítható. A hívők úgy gondolták, hogy áldozatuk bemutatásával felkorbácsolják Baál és felesége nemi vágyát, és így ők is nászra kelnek, és mi sem adhat jobbat népének, mint egy kielégült isten. A templomok szobrai alátámasztják ezt a feltételezést, mert szinte kizárólag nemi szerveket és aktusokat ábrázoló tárgyi emlékeket találni ezeken a területeken. Istár szobrai alatt viszont megtaláljuk a tojásfestés egy lehetséges múltbeli képét is. A magasabb és felső osztályból való emberek ugyanis keresték azt, hogy miként tehetnének még nagyobb hatalomra szert istenük segítségével. Ennek pedig egyetlen eszköze volt a gyermekáldozat saját családjukból. Ezeket a maradványokat aztán szépen kifestett urnákba rakták a templomba, a tisztelt isten szobra alá. Istár annyira beírta magát a történelembe, hogy mind a mai napig fennmaradt. Megjelenik más népeknél is, mert a legenda szerint Eostre volt az, aki megnyitotta Valhalla kapuit, hogy fogadja Baldrt, akit Fehér Istennek neveztek a tisztasága miatt, valamint Napistennek, mert az ő homloka fényt adott az emberiségnek. És ugyanígy került be a keresztény kultúrába, ahol mindent megtettek azért, hogy a pogányok is elfogadják az új hitet, még akkor is, ha ez megalkuvással járt az eredeti parancsok tekintetében.

Egyszóval a húsvét mai formája sokkal inkább egy pogány imádati forma, mintsem a keresztények nagy ünnepe. Jézus igencsak meglepődne, ha betekinthetne a mai megemlékezésbe, amikor az emberek az ősi imádati formákat gyakorolják a róla való megemlékezés címén. Aki meg akar emlékezni Jézus haláláról és feltámadásáról, ez nyugodtan megteheti, mindenkinek legyen a hite szerint. A fenti tények alapján viszont láthatjuk, hogy a húsvét ilyen módon történő ünneplésének kevés köze van az ősi keresztény kultúrához. Ebben a formában nem más, mint az ősi termékenységimádat modern kori megfelelője, ami felől nem lehet kétségünk, hogy miként nyilatkozna Jézus, akiről elvileg megemlékezünk. Mert ma már nem egy szolíd utolsó vacsora, vagy összejövetel jellemzi ezt az ünnepet, hanem olyan kifejezések, mint például a fokozott közúti ellenőrzés."

 

És akor nézzük meg a karácsonyt is, de azt csak röviden:

"A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették. Számtalan más időpont is használatos volt. (...)

Az időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem általánosan elfogadott.

 

·  A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt; később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes elképzelések szerint az időpontot is átvette.

·  Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus figuráját jelenős részben róla mintázták." (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1csony)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.